A szőlő szereti a meleget, de a magyar borvidékeknek már túl sok jut belőle
A hazai borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését meghatározó hőösszeg, ezért korábban pattannak ki a rügyek, hamarabb következik be a virágzás és az érés, a szüret pedig akár hetekkel előrébb tolódik. A melegedés azonban nemcsak gyorsabb fejlődést hoz: fokozza a nyári hő- és vízstresszt, növeli a tavaszi fagykár kockázatát, és a legtöbb hazai fehérborszőlő-fajta számára már nem biztosít ideális klímát. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza hazai megfigyelésekre és klímamodell-eredményekre, valamint Klár Máté alföldi borászok tapasztalatait bemutató videóriportjára támaszkodva mutatja be, hogyan alakíthatja át a klímaváltozás a magyar borvidékek fajtaszerkezetét és gazdálkodását.
A dél-alföldi Dűne Borbirtokon idén nem szüreteltek Irsai Olivért, mert a tavaszi fagy szinte teljesen elvitte a termést. Két éve pedig már augusztus 1-jén megkezdték a szüretet – szemben a 2000-es évek második felével, amikor rendszerint csak szeptemberben jutottak el idág. Béla Zoltán birtokának példája jól mutatja a klímaváltozás kettős hatását: a felmelegedés egyre korábbra hozza a szőlő fejlődését és érését, de a hamarabb induló vegetáció növeli a tavaszi fagykár kockázatát, a túl gyors érés pedig a bor minőségét is ronthatja. Klár Máté nemrég megjelent videóriportjában több alföldi borász osztja meg tapasztalatait arról, hogy az utóbbi években miként vált egyre szélsőségesebbé a klíma, forróbbá a nyár, és hogyan tolódott előbbre mintegy két héttel a szőlő vegetációs időszakának kezdete.
A korábbi érésnek minőségi ára lehet
A szőlő egy melegigényes növény, ezért könnyű lenne azt hinni, hogy a melegedés inkább kedvez neki – a helyzet azonban ennél jóval összetettebb. A gyorsabb fejlődés nem feltétlenül előny, hiszen a bogyók cukortartalma nő ugyan, de kedvezőtlenül hathat a bor minőségére és érzékszervi jellemzőire.
A hazai borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését befolyásoló hőösszeg – az általunk vizsgált ún. Huglin-index szerint. Ez azt fejezi ki, hogy a vegetációs időszak során mennyi, a szőlő fejlődéséhez hasznos meleg halmozódik fel: minél gyorsabban gyűlik össze, annál hamarabb jut el a szőlő a rügyfakadástól az érésig.
A változás azonban nemcsak a szüret időpontját tolja el. A fajták meghatározott éghajlati feltételek között tudják a legjobban kihasználni a teljes vegetációs időszakot, miközben fokozatosan és megfelelő arányban alakul ki a szőlő cukor-, sav- és aromatartalma. Ha a szükséges hőösszeg már jóval a nyár vége előtt összegyűlik, a szőlő ugyan hamar beérhet, de a fajta és a termőhely korábbi összhangja megbomlik.
„Az a legfélelmetesebb az egészben, hogy itt arról van szó, hogy nagyon rövid időn belül, nagyon intenzív változásokat élünk meg” – mondja a videóriportban egy alföldi borász.
A legtöbb hazai fehér fajtának már nem ideális a mostani klíma
Hazánk borvidékeinek legalább kétharmadán fehérborfajtákat termesztenek: Tokajban, valamint Móri és Nagy-Somlói borvidékeken arányuk a 90 százalékot is meghaladja. A növekvő hőösszeg azonban több helyen már nem azoknak a fajtáknak kedvez, amelyekhez az adott borvidék termelése igazodott.
Az általunk vizsgált fajta–borvidék párosítások közül a furmint és a szürkebarát Badacsonyban, a hárslevelű pedig Móron maradt még közel az ideális éghajlati tartományhoz: ezeken a termőhelyeken a fajták még viszonylag jól ki tudják használni a teljes vegetációs időszakot. Az Irsai Olivér, a juhfark és az olaszrizling viszont több térségben már jóval korábban eléri a teljes éréshez szükséges hőösszeget, így a vegetációs időszak jelentős része kihasználatlan marad.
Az Alföldön az általunk vizsgált közepes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyv szerint a század végére olyan magas hőösszegek is kialakulhatnak, amelyek ma Dél-Spanyolország egyes szőlőfajtáinak kedveznek. Ez hosszabb távon a fajtaszerkezet átalakulását vetíti előre: nagyobb hőigényű, leginkább vörösborszőlő-fajták kerülhetnek előtérbe, és gyengülhet a jelenlegi fehérbor-dominancia.
Az ábrák nagyobb felbontásban letölthetők innen. Az ábrák elkészítéséhez és a számításokhoz az alapadatok forrása: ODP és ESGF.
Ahogy egy, a riportban megszólaló alföldi borász is megjegyzi, a változó klíma most a vörös fajták felé terelheti a jelenleg fehérboros gazdálkodókat, ám korántsem biztos, hogy a jelenleg inkább fehérboros piac is követni fogja ezt a változást.
Egyre nagyobb a nyári hőstressz
A 35 °C feletti, ún. forró napok száma is nő, ami a szakirodalom szerint újabb stresszt jelent a szőlőnek. Az ilyen hőmérséklet megperzseli a leveleket és a szőlőszemeket, fokozza a savvesztést és rontja a szőlő beltartalmát, továbbá bizonytalanná teszi a terméshozamot. A homokos területeken ez különösen erős hatású, mert az ilyen talajok gyorsan melegszenek és gyorsan ki is száradnak. Ráadásul az extrém talajhőmérséklet – a videóban megszólaló egyik gazda közel 60 fokot is mért – kiégeti a szőlőt.
A jelenlegi globális vállalásokhoz közel álló, közepes kibocsátási forgatókönyv szerint a hazai borvidékeken a jelenlegi, átlagosan évi 6–7 forró nap helyett 2060 után ennek kétszerese várható, de egyes modellszimulációk szerint akár a háromszoros átlagérték sem kizárt.
Vízhiány, száraz talaj, süllyedő talajvíz
Magyarország egy aszályra hajlamos területen fekszik, és még ha az éves csapadékmennyiség nem is csökken jelentősen a következő évtizedekben a Kárpát-medencében, a párolgási kényszer egyértelműen növekszik. Az aszály kialakulásánál pedig nemcsak az számít, mennyi csapadék esik, hanem legalább annyira fontos, hogy a melegebb levegő mennyivel többet párologtat el. A melegedéssel gyorsabban kiszárad a talaj, és sajnos ez a jelenség az elmúlt években látványosan felerősödött. Az Alföldön több helyen 2–4 méterrel is csökkent a talajvízszint az elmúlt egy-két évtizedben. Baján az idei júniusi talajvízszint körülbelül 2 méterrel volt alacsonyabb az 1991–2020-as átlagos szintnél, de például Lajosmizsén vagy Bugacon a csökkenés már meghaladta a 3 és fél métert.
Igaz, hogy a szőlő mélyre gyökerező növény, gyökere kedvező körülmények között több méterre is lemehet, de ez függ a talajtípustól, a talajrétegektől, az ültetvény korától és a talajvíz mélységétől. A mély gyökérzet előny, de ha a talajvíz több méterrel lejjebb kerül, miközben nő az aszály okozta stressz és a hőstressz, akkor még így is vízstresszbe kerülhet a szőlő.
Kevesebb a fagy, mégis nő a fagykár veszélye
Elsőre paradoxnak tűnhet, de a melegedő klíma a fagykár kockázatát is növeli. A fagyos napok éves száma jelentősen csökkent, és a szőlőt károsító, mínusz 17 Celsius-fok körüli napok már csak nagyjából évtizedenként egyszer fordulnak elő. Ugyanakkor a tavaszi elfagyás veszélye a legtöbb hazai borvidéken kimutathatóan erősödik. Ennek oka, hogy a tavasz jóval korábban kezdődik, így hamarabb indul meg a vegetáció és a rügyfakadás, ugyanakkor továbbra is előfordulhatnak hidegbetörések (összességében a tavasz hossza nőtt az 50 évvel ezelőttihez képest). A korán kifakadt rügyek és fiatal hajtások különösen sérülékenyek, ezért egy késői fagy ma nagyobb veszteséget okoz, mint korábban.
Az utóbbi években (2020 óta) a gyümölcsösökben, főként a csonthéjasoknál, több jelentős fagykáros időszak is volt. Idén az alföldi borvidékeken már a szőlő is hatalmas területen elfagyott. A közepes forgatókönyv szerint tovább nő a vegetációs időszak kezdetétől a -1 °C-nál hidegebb napok száma, ami a század végére jelentős, 25 év alatt 5–30 napos extra kockázatot is jelentene a szőlőnek. Ez elsősorban az alföldi régiókat érintheti.
Kártevők és dráguló alkalmazkodás
Az enyhébb telek miatt egyre több kártevő képes áttelelni, ami újabb terhet ró a szőlőtermesztőkre. A borászok különösen az amerikai szőlőkabócát és az általa terjesztett fitoplazmás betegséget emelik ki, amely igen komoly gazdasági kockázatot jelent. Vannak olyan borvidékek, ahol úgy beszélnek róla, mint egy második filoxéra.
Az egymásra rakódó, éghajlatváltozásból adódó stresszekhez többféleképpen lehet alkalmazkodni:
- nagyobb hőigényű, akár vörösborszőlő-fajtákra való átállás,
- szárazságtűrőbb fajták kipróbálása,
- talajtakarás, a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, árnyékolás,
- a telepítés módjának és a sorok tájolásának újragondolása,
- művelés módjának váltása, nagyon korai vagy akár többszöri szüret.
Korábban, mint a gazdák mondják, szentségtörés volt Magyarországon öntözni a szőlőt, de a közeljövőben úgy tűnik, hogy ez egyre inkább előtérbe kerülhet. Egy, a videóban megszólaló alföldi borász elég keményen fogalmaz: „ha nagyon körülményessé válik a gazdálkodás, nem fogunk csak azért is erőlködni, hogy itt megtartsuk a szőlőt”. A kérdés tehát az, hogy a hazai borvidékek milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz úgy, hogy a gazdálkodás még megtérülő legyen. Annyi bizonyos, hogy nem mindenkinek lesz rá lehetősége.
Az ábrák elkészítéséhez és a számításokhoz az alapadatok forrása: ODP és ESGF. Köszönjük az ellenőrzött, homogenizált és rácsra interpolált, felszíni hazai megfigyeléseket a HungaroMet Nonprofit Zrt-nek, a regionális modelleredményeket pedig az EURO-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjainak.
Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza.
